A spindlis óraszerkezetek nagyjából a 19. sz. közepéig élték virágkorukat. Ezzel a régi technikával az volt a gond, hogy amikor az óra fel volt húzva, akkor a rugó szorossabb volt, így az óra lassaban járt le tehát késett, majd ahogy gyengült a feszítettsége az óra gyorsabban járt tehát sietett, és ennek a kiküszöbölésére fejlesztették ki a láncos kiegyenlítő csigát, ami ezt a differenciát​ korrigálta, mely folyamatos feszítettséget biztosított a rugóháznak! Európában ebben az időszakban leginkább Anglia, Franciaország, Svájc, Svédország, mesterei emelkedtek ki ezen a területen.

A fotózott órák mindegyike a 18. sz. alkonyáról ill. a 19. sz, első éveiből származnak. Az angol órákra jellemző volt a dupla ezüst tokozás, fém és mesterjellel ellátva!

A 18. sz. készült darabok ritkábbak, egyedibbek, ebben az időben fontos volt, hogy ne csak működjön, de szép is legyen a megalkotott ékszer! Ez volt a felvilágosodás kora, nem volt autó, nem voltak gépek, így a kézi megmunkálás fénykorát élte! Franciaországban rengeteg kiváló órásmester alkotott ebben a korszakban. Pl. Lepine, Le Roy, Breguet, Esquivillon, stb…

​A 19. sz. első fele angliában a viktóriánus korszak, ebben az időben rengeteg ilyen órát készítettek.​​​ Itt már túl volt Európa a gazdasági válságon, fejlődésnek indult az ipar. Nagyon sok anyagot felhasználtak az órások a tokokat a legkülönfélébb módon díszítették, mint pl. a festett szarvas agancs, vagy teknősbéka páncél, használtak tűzi aranyozásokat, ezüstöt, aranyat, rezet, nemritkán bronzot.​